2. fejezet

Jane

 Teljesen fel vagyok dobva. Mondjuk nem csodálom, hisz megittam egy csomó kólát. Tele vagyok energiával, de nem csak én, hanem az egész banda is. Amikor összeverődünk, akkor nincs olyan, hogy fáradtság. Minden félét iszunk, eszünk, ami ad egy kicsi energiát. Itt ne gondoljatok semmi illegálisra. Csak kólát, energiaitalt és ilyesmiket fogyasztunk. És néha egy kis piát kedvcsinálónak. Jelenleg a "törzshelyünkön" tartózkodunk, ami nem más, mint Andrew és Nick lakása. Jelenleg csak Jace hiányzik a mi kis bandánkból, de nemsokára ő is megérkezik. A bandánk a következő hét személyből áll: Natalie, Luke, Andrew, Nick, Dave, Jace és én. Összegyűltünk még utoljára, mielőtt még nyaralni vagy haza utazna bárki is. Hiszen csak hárman vagyunk akik itt születtünk. Andrew, Nick és én. A többiek csak az egyetem vagy meló miatt laknak itt.

 - Nick! Idióta vagy! - vágok a fejéhez egy párnát, mikor meglátom, hogy mit csinál.

 - Hé! Szívd vissza azt, amit mondtál kislány!

 - Undorító, amit csinálsz! - grimaszolok.

 - Csak egy koktélt. Kérsz? - nyújtja felém az undorító italt, ami a következőket tartalmazza: Red Bull, Coca kóla, Whiskey és kakaópor.

 - Fúj!

 - Kostold csak meg! - közelíti a számhoz a poharat. Az ágyon ülve egészen a falig hátrálok, de ő még mindig a számba akarja önteni azt az undorítóságot. Mivel nincs más választásom, én is megfogom a poharat és úgy tolom el magamtól. Nick továbbra is erősködik, de én sem hagyom magam. Addig-addig civakodunk, míg a pólóján nem köt ki az ital fele.

 - Megérdemelted! - nyújtom ki a nyelvem.

 - Ezt még megbánod! - teszi le az asztalra a poharat, majd hirtelen rám támad. Ledönt az ágyra és csikizni kezd.

 - Bepisilek! - üvöltöm a nagy nevetés közben. - Kérlek! Hagyd abba! - egy pillanatig leáll, mire én kifújom magam. Nem kell sokáig várnom a következő támadásra. Csak hogy most nem csikiz, hanem rám veti magát. - Te komolyan harapdálsz?! - kérdem döbbentem, amikor megérzem fogát a nyakamon, majd a vállamon.

 - Menjetek szobára! - mondja Dave röhögve.

 - Már megbocsáss, de ez az én szobám és azt csinálok itt, amit akarok. - felel vissza Nick, megszakítva az én felfalásomat. Eddig észre sem vettem, hogy csak hárman maradtunk a szobában. A többiek biztosan megunták a visításomat. Nemsokára Dave is megunja és kettesben hagy minket.

 - Elég lesz! - mondom nevetve és próbálom letaszítani magamról Nick-et, de ő meg sem moccan.

 - Rossz kislány voltál, megérdemled! - harap bele újból a vállamba, mire én felkiáltok.

 - NICK!

 - Ti meg mit műveltek?! - jön be Jace a szobába, a szemöldöke pedig a plafont verdesi. Mondjuk nem csodálom, hiszen elég félreérthető pozícióba keveredtem Nick-el. Ő rajtam fekszik, pontosabban a lábaim közt.

 - Segítenél! Fel akar falni. - nézek rá könyörgően.

 - Szállj le róla, amíg össze nem préseled! - parancsol rá a felettem fekvő fiúra.

 - Ne már! Megérdemli! Nézd mit tett a pólómmal! - mutat a rajta éktelenkedő foltra, majd legördül rólam, mire én rögtön menekülőre veszem az iramot és Jace háta mögé bújok.

 - Túl éled te is és a pólód is! - rántja meg lazán a vállát Jace.

 A nappaliban hangosan megy a zene. A többiek egy körben ülnek, ha jól látom, akkor most fejezték be a kártyázást.

 - Na kihancúroztátok magatokat? - boztolja össze a hajam Andrew, amit utálok.

 - Nem hancúroztunk! - forgatom meg a szemem.

 - Pedig nagyon úgy tűnt.

 - Nem vitatkozom veled! - ülök le a kanapéra Jace mellé, aki ma túlságosan csendes. - Valami gond van? - érdeklődöm.

 - Ja. - erre mindenki felé kapja a fejét várva, hogy elmondja a próblémáját. - Beadtam a szüleimnek, hogy barátnőm van és most azt szeretnék, hogy jövő héten mutassam be nekik. - ezt hallva mindenki elröhögi magát - Ez nem vicces! Most mit a francot csináljak?

 - Mondd meg a szüleidnek, hogy szakítottatok. - mondja Dave.

 - Nem lehet! Azt mondtam, hogy kezd komolyra fordulni a dolog. - sóhajt.

 - Mekkora tökfej vagy! - csap a hátára Luke.

 - Kösz! - sziszegi Jace.

 - Szedj fel egy csajt! Jövő hétig biztosan akad jelentkező. - adom az ötletet.

 - Jó ötlet lenne, ha nem meséltem volna róla az anyámnak. - fújja ki dühösen a levegőt.

 - Ez most komoly? - nevet fel Natalie. - Mit meséltél róla?

 - Azt, hogy szőke meg egy csomó hülyeséget.

 - Felszedsz egy szőke csajt, bemutatod, majd szakítasz vele. Ilyen egyszerű. - Andrew.

 - Nem elég csak az, hogy szőke legyen! Azt mondtam, hogy okos, kedves, aranyos, beszél spanyolul és még egy csomó dolgot.

 - Valaki biztosan meg tudna tanulni pár mondatot spanyolul a kedvedért. - próbálja bíztatni Nick, nem túl nagy sikerrel.

 - Az anyám spanyol tanár... - és megint mindenki elneveti magát, kivéve Jace.

 - Jane beszél spanyolul. - jelenti ki hirtelen Natalie, mire Jace szeme felcsillan és szája mosolyra húzódik.

 - Azt felejtsd el! - mondom határozottan, mielőtt még megszólalhatott voltna.

 - Örökre az adósod leszek, csak ezt tedd meg értem!

 - Nem! Nem fogom eljátszani, hogy a barátnőd vagyok és ki tudja milyen hülye nevet viselni egy egész hétig!

 - Nem kell másik nevet viselned. - vakarja zavartan a homlokát.

 - Azt mondtad, hogy a barátnőd neve Jane? - kérdem döbbenten.

 - Nem egészen. Én Janey-t mondtam.

 - Janey. Milyen aranyos. - ironizálok.

 - Jane, könyörgöm! Bármit megteszek.

 - Nem. A szüleim amúgy sem engednének el. - keresem a kifogásokat.

 - Ez nem igaz! Csak egy aranyos mosoly és bármit megkapsz. Te is jól tudod! - a francba! Túl jól ismer! - Csak gondold át a dolgot!

 - Rendben. Átgondolom, de túlságosan ne reménykedj! - adom be félig a derekam.

 - Köszönöm Jane! Imádlak! - ölel át szorosan.

1. fejezet

Jane

 Itt ülök a Mark's-ban, Jacksonville legjobb szórakozóhelyén. Eddig a kedvenc pultosommal, Josh-al beszélgettem, de sajnos itt kellett hagynia, mivel nagy a forgalom ma este. A barátaimat elveszítettem a nagy tömegben és lusta voltam megkeresni őket. Már egészen otthonosan érzem magam itt, hiszen már hónapok óta ide járunk kikapcsolódni.
 A pultnál ülök és a koktélomat iszogatom, mikor valaki megáll mellettem.
 - Szabad ez a hely? - mutat a mellettem levő székre. Igent intek a fejemmel. - A nevem Mike. És téged, hogy hívnak?
 - Jane. - válaszolok röviden. Ma nem vagyok beszélgetős kedvemben, pedig nem rossz a pasi.
 - Gyakran jársz ide?
 - Aha. Szinte minden hétvégén.
 - Ha tudtam volna, hogy ilyen szép lányok járnak erre, akkor én is gyakrabban jövök. - mosolyog, akár egy fogkrém reklámban. Csak sajnos a dumája nem jön be. Már ezerszer hallottam ezt/ehhez hasonló csajozós dumát. Nem reagálok rá, tovább iszom a poharamban levő folyadékot. - Meghívlak egy italra. Mit szeretnél?
 - Köszi, de nem kell. Elég lesz ez. - mutatok a saját poharamra.
 - Ragaszkodom hozzá!
 Nem tiltakozok tovább, inkább azt teszem, amit ilyenkor szoktam. Elővettem a mobilom és írtam egy SMS-t egyik haveromnak, Jace-nek:
 "SOS! A pultnál!"

Jace

 Épp egy dögös barnával táncolok, amikor megrezzen a mobilom a zsebemben. Kiveszem onnan, majd megnyitom. Jane szokásos SMS-e. Nem kell megkérdeznem, hogy mi a baj, anélkül is tudom. Már megint rányomult egy seggfej, nekem pedig közbe kell avatkoznom. Gondolkodás nélkül lerázom a csajt, akivel táncolok, majd a pult fele indulok. Már messziről kiszúrom Jane-t. Őt mindenki kiszúrja. Egy vörös miniruhát visel, amiben nagyon dögös. Nem kell félreérteni, mert nem vagyok belezúgva - mint sokan mások -, csak barátok vagyunk. Ennek ellenére nagyon fontos nekem és féltem a sok idiótától, akik ráhajtanak. Nem egy gyenge, kényes lány, de mégiscsak a gyengébbik nemhez tartozik.

 Egyre közelebb érek hozzá. Akaratlanul is hosszú lábaira téved tekintetem. Az igaz, hogy nem először látom így, fedetlen lábakkal, de most valahogy jobban felkelti a figyelmemet, mint eddig bármikor.

 Unottan néz a semmibe, miközben a pasas magyaráz neki valamit.

 - Szia, bébi! - lépek oda hozzá. Megfogom két oldalt az arcát és egy hosszúra nyúló szájra puszit adok neki. Meglepődik, de nem lök el magától. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mért csináltam ezt. Már többször eljátszódtam, hogy a barátja vagyok, de sosem csókoltam meg.

 - Szia, édes! - köszön vissza tettetett szerelemmel. A pasi zavartan néz ránk, de minket kicsit sem érdekel.

 - Ő ki? - próbálok féltékenyen ránézni.

 - Ő itt Matt.

 - Mike. - javítsa ki a pasas. De kínos! - röhögök magamban. - Elnézést, én megyek is. - áll fel a Jane melletti helyről a pasas és végre eltűnik.

 - Megmentőm vagy Jace! - ölel át boldogan, majd távolabb húzódik. - De azért a csókos részt kihagyhattad volna.

 - Így hihetőbb volt. - vonom meg a vállam.

 - A többiek? - érdeklődik.

 - Luke és Natalie valahol táncolnak, Andrew és a többiek biztosan mostanra seggrészegre itták magukat. - magyarázom.

 - Nem kellene haza vinni őket? - kérdi aggódva.

 - Ne aggódj értük! Felnőtt férfiak, majd valahogy haza találnak. Amúgy sem szeretném, ha valaki összehányná a kocsimat. - megissza a poharából a színes italának utólját, majd ásít egyet. - Álmos vagy?

 - Egy kicsit. - mondja álmosan.

 - Gyere, haza viszlek. - emelem le a magas bárszékről.

 - Nem akarsz többet maradni? - kérdi, mire megrázom a fejem és magam után húzom, kifele a klubból. Annak ellenére, hogy egy vadóc csaj, aki gyakran bajba kerül, utál mások terhére lenni. Kivéve, mikor egy pasi elől kell kimenteni. Ha nem muszáj, akkor nem kér segítséget senkitől, ezért gyakran felajánlom a segítségemet. Sokszor nem fogadja el és akkor rá kell erőltetni.

 Mikor már a kocsiban vagyunk, írok egy SMS-t Luke-nak, hogy mi elmentünk, majd elindulunk.

 - Nem szoktál ilyen hamar kidőlni. - jegyzem meg útközben.

 - Kimerített az érettségi. - mondja álmos hangon.

 - Nem csodálom! Egy kis lazítás rád fért volna a sok tanulás között.

 - A nyáron bepótolom. - mocorog az ülésben, mire fennebb csúszik a szoknyája. Alaposan végigmérem, majd megköszörülöm a torkom. Nem szeretnék balesetet csinálni, csak azért, mert valami elvette a figyelmemet.

 - Khm. A szoknyád.

 - Hoppá! - húzza lennebb a piros anyagot, még egy picit el is pirul, ami ritkaság. Nehezen lehet zavarba hozni. Úgy tűnik, tényleg kikészítette a sok tanulás.

 Az út további részét csendben tesszük meg. Mikor a házukhoz érek leparkolok.

 - Kösz a fuvart! Jó éjt! - búcsúzik el.

 - Szívesen és pihend ki magad csajszi! - egyetértően bólint, majd kiszáll a kocsiból.

 Az illata még mindig a kocsiban kering. Eper és kókusz. Basszus! Ez mindig ilyen jó volt?

Sziasztok! Nem tudom, hogy mennyire keltette fel az érdeklődéseteket az első fejezet. Remélem, hogy annyira azért tetszett, hogy majd a következőt is elolvassátok. :)