Jace
Egy bombázókkal teli szobában vagyok. Piros bőr fotelben ülök, az ölemben pedig egy fekete hajú istennő ül, s szőlővel etet. Egy szőke csaj lassú, magabíztos léptekkel közelít felém. Felém hajol, az ajka egyre közelebb van az enyémhez, amikor egy irritáló hang szakít mindent félbe. Kinyitom a szemem. A francba! Csak álóm volt! Pár másodperc múlva rájövök, hogy az az irritáló hang a mobilomból szűrödik ki. Tapogatózva az éjjeli szekrényemről elveszem a készüléket és meg sem nézve, hogy ki az, fogadom a hívást. Álmosan szólok bele.
- Mivan? - ásítok közben.
- Jace, a segítségedre van szükségem! - hallom meg Jane hangját a vonal túlsó végéről. - Ha most kihúzol a szarból, esküszöm, hogy elmegyek veled a szüleidhez és én leszek a világ legjobb barátnője.
- Mibe keveredtél már megint? - kérdezem kicsit sem meglepve.
- Egy kaszinóban vagyok.
- Mi? - szökik magasabbra a hangom. - Mit keresel te egy kaszinóban?
- Amy rávett, hogy jöjjek el vele, de ő közben annyit pezsgőzgetett egy pasassal, hogy már a saját nevére sem emlékszik. - magyarázza - Én pedig nem vagyok jó a szerencse játékokban.
- Mennyit veszítettél?
- Elég, ha annyi mondok, hogy egy vasam sem maradt? - hitetlenkedve hallgatom azt, amit mond. Tudomásom szerint most jár először kaszinóban, még pókerezni sem tud. Kicsit aggódva kikelek az ágyból és magamra rángatok egy nadrágot és egy pólót, de a telefont nem rakom le.
- Hol vagy? - elmondja a címet, én meg a dzsekimet és a kulcsomat magamhoz véve indulok is utána.
- És még valami... - tart egy kis szünetet. Érzem, hogy ennek nem fogok örülni. - Muszáj lejátszanóm még egy kört.
- Azt felejtsd el!
- Szerinted nekem van kedvem?! Hát nincs! - adja meg a választ a saját kérdésére - De megegyeztünk és nem tudok meglógni.
- Húzd még egy kicsit az időt! Tíz perc és ott vagyok. - sóhajtva beleegyezik, hogy nem fog játszani, majd leteszem a telefont és a gázra lépek. Ránézek az órára, ami hajnali fél kettőt mutat.
Nem hiszem el, hogy mindig belekeveredik valamibe és mindig nekem kell kihúznom a szarból. De mondjuk ez megéri, mivel az én próblémám is megoldódik. Nem kell már azon aggódnom, hogy kit mutassak be a szüleimnek, mint barátnőmet.
Annak ellenére, hogy most jól jön nekem Jane kis káosza, azért aggódom érte. Tudom, hogy miféle alakok járnak a kaszinókba. Nem szeretném, ha Jane valami gazfickó kezébe kerülne, mivel biztos vagyok benne, hogy már sokan kiszemelték maguknak.
A kaszinó előtt leparkolok, majd a bejárat felé veszem az irányt. Könnyen bejutok, majd a szememmel keresni kezdem a szőke hajú lányt. Nemsokára észre is veszem. Egy középkorú pasassal beszélget. Megnyugszom, hogy nem kezdett neki egy új játszmának, de az kicsit sem tetszik, ahogyan a férfi feltűnően méregeti őt. Gyors léptekkel feléjük megyek, mert minél előbb el akarom vinni őt innen. Nem neki való ez a hely. Ő nem vesz észre engem, én pedig a háta mögé lépek és átkarolom a derekát. Kicsit megrezzen a teste és hátra fordul.
- Szia, édes! - nyomok puszit a szája sarkába.
- Hiányoztál szívem! - mosolyog rám és szorosan átöleli a nyakamat. A férfi szemében meglepődöttséget és düht látok. Gondolom bevette a mi kis színjátékunkat. Nem csodálom! Néha még én is elhiszem. - Bemutatom Mr. Henderson-t. Mr. Henderson ő Jace Wesley, a barátom. - mosolyogva kezet nyújtok neki. Ez nem az a kedves mosoly, inkább az, hogy a-csajnál-esélyed-sincs-mert-ő-az-enyém mosoly, pedig ez nem igaz. Mégis jól eseik, hogy ő ezt hiszi.
- Mennünk kéne. - nézek Jane felé, mire ő bólintott.
- Még egy játszma van hátra. - mondja a pasas.
- Ne haragudjon Mr. Henderson! Szívesen maradnák, de holnap korán kelünk, mert elutazunk és már így is késő van. - hazudja szemrebbenés nélkül.
A férfi nem vitatkozik tovább, így mi elbúcsúzunk és kézen fogva kisétálunk a kasszinóból. Mikor kiérünk, a kocsim előtt megállunk egy pillanatra, amíg megkeresem a kulcsomat.
- Mi van Amy-vel? - kérdezem, mivel említette, hogy vele jött.
- Lelépett egy pasassal. - mondja kissé dühösen. - Ezt is csak onnan tudom, hogy dobott egy SMS-t, amiben annyi állt, hogy partnere akadt éjszakára. El tudod hinni? Itt hagyott egyedül!
- Mondtam már, hogy ne barátkozz a csajjal. Sosem volt szimpatikus nekem. - mondom miközben beszállunk a kocsiba.
- Ebben tényleg igazad volt. - helyesel. - Figyelj... nem aludhatnák ma nálad? A szüleimnek azt mondtam, hogy Amy-nél alszom... és ha észre veszik, hogy éjszaka értem haza, akkor magyarázkodnom kéne...
- Oké, de nem túrhatsz ki az ágyamból! - bólint.
- Nekem a kanapé is megfelel.
- Ha akarsz alhatsz velem. - vetem fel az ötletet, de előre tudom a válaszát.
- Csak szeretnéd!
- Rendben, a te döntésed. Nem tudod, mit hagysz ki! - mosolygok rá sokat sejtően. - De most beszéljünk inkább arról, hogy jövő héten te leszel a barátnőm. - vigyorgok, Jane pedig sóhajt egy nagyot. - Ne merészelj vissza lépni! Megígérted, hogy eljátszód ezt a kis szerepet.
- Nincs hozzá sok kedvem, de általában betartom az ígéreteimet.
- Nagyon helyes! Holnap majd elmondom, hogy min kell változtass magadon. Most túl fáradt vagyok hozzá. - ásítok.
- Mi van? Erről nem volt szó! - mondja hitetlenkedve.
- Bocs, de olyannak kell lenned, mint amilyennek lefestettelek a szüleim előtt.
- Hát persze... - forgatja a szemét kedvetlenül.
Körülbelül tíz perc alatt érünk haza. Ahogy beérünk a házba, Jane rögtön lerúgja a cípőjét, ami 10 cm-nél is magasabb lehet. A nők, hogy tudnak ilyesmiben járni? A hálószobámba megyünk. Jane elnyúlik az ágyon, amíg én egy pólót keresek neki, amiben aludjon.
- Tessék! Ezt felveheted. - megyek közelebb hozzá, hogy odaadjam a pólót, de nem reagál. Elaludt.
Tudom, hogy holnap le fogja szedni a fejem, de a ruhája nem tűnik valami kényelmesnek. A bal oldalán fekszik, így könnyen hozzá tudok férni a cipzárhoz, ami a hátánál van. Lassan lehúzom a cipzárt, majd óvatosan lehámozom róla a falatnyi sötétkék ruhát. Nem akarom megbámulni, de amikor ott fekszik előttem fekete csipkés fehérneműben, nem bírok parancsolni a szememnek. Végig akarok simítani tökéletes alakján, de türtöztetem magam. Mégis csak barátok vagyunk! Felültetem, amíg áthúzom a nyakán és a két kezén a pólómat, majd óvatosan az ágyam bal felére fektetem és betakarom. Nagyon fáradt lehet, mivel nem ébred fel.
Én is átöltözöm, majd bebújok az ágy másik felére.
Fél óra is eltelhetett, már fél álomban vagyok, amikor a mellettem fekvő lány a másik felére fordul. Szembe velem. Annyira közel kerül hozzám, hogy összeér a mellkasunk, a fejét pedig a nyakhajlatomba fúrja. Tetszik nekem ez a pozíció, így átölelem, hisz semmi rossz nincs abban, ha átöleled egyik legjobb barátodat. Abban viszont van, ha közben piszkos gondolatok futnak végig az agyadon vele kapcsolatban...
A férfi nem vitatkozik tovább, így mi elbúcsúzunk és kézen fogva kisétálunk a kasszinóból. Mikor kiérünk, a kocsim előtt megállunk egy pillanatra, amíg megkeresem a kulcsomat.
- Mi van Amy-vel? - kérdezem, mivel említette, hogy vele jött.
- Lelépett egy pasassal. - mondja kissé dühösen. - Ezt is csak onnan tudom, hogy dobott egy SMS-t, amiben annyi állt, hogy partnere akadt éjszakára. El tudod hinni? Itt hagyott egyedül!
- Mondtam már, hogy ne barátkozz a csajjal. Sosem volt szimpatikus nekem. - mondom miközben beszállunk a kocsiba.
- Ebben tényleg igazad volt. - helyesel. - Figyelj... nem aludhatnák ma nálad? A szüleimnek azt mondtam, hogy Amy-nél alszom... és ha észre veszik, hogy éjszaka értem haza, akkor magyarázkodnom kéne...
- Oké, de nem túrhatsz ki az ágyamból! - bólint.
- Nekem a kanapé is megfelel.
- Ha akarsz alhatsz velem. - vetem fel az ötletet, de előre tudom a válaszát.
- Csak szeretnéd!
- Rendben, a te döntésed. Nem tudod, mit hagysz ki! - mosolygok rá sokat sejtően. - De most beszéljünk inkább arról, hogy jövő héten te leszel a barátnőm. - vigyorgok, Jane pedig sóhajt egy nagyot. - Ne merészelj vissza lépni! Megígérted, hogy eljátszód ezt a kis szerepet.
- Nincs hozzá sok kedvem, de általában betartom az ígéreteimet.
- Nagyon helyes! Holnap majd elmondom, hogy min kell változtass magadon. Most túl fáradt vagyok hozzá. - ásítok.
- Mi van? Erről nem volt szó! - mondja hitetlenkedve.
- Bocs, de olyannak kell lenned, mint amilyennek lefestettelek a szüleim előtt.
- Hát persze... - forgatja a szemét kedvetlenül.
Körülbelül tíz perc alatt érünk haza. Ahogy beérünk a házba, Jane rögtön lerúgja a cípőjét, ami 10 cm-nél is magasabb lehet. A nők, hogy tudnak ilyesmiben járni? A hálószobámba megyünk. Jane elnyúlik az ágyon, amíg én egy pólót keresek neki, amiben aludjon.
- Tessék! Ezt felveheted. - megyek közelebb hozzá, hogy odaadjam a pólót, de nem reagál. Elaludt.
Tudom, hogy holnap le fogja szedni a fejem, de a ruhája nem tűnik valami kényelmesnek. A bal oldalán fekszik, így könnyen hozzá tudok férni a cipzárhoz, ami a hátánál van. Lassan lehúzom a cipzárt, majd óvatosan lehámozom róla a falatnyi sötétkék ruhát. Nem akarom megbámulni, de amikor ott fekszik előttem fekete csipkés fehérneműben, nem bírok parancsolni a szememnek. Végig akarok simítani tökéletes alakján, de türtöztetem magam. Mégis csak barátok vagyunk! Felültetem, amíg áthúzom a nyakán és a két kezén a pólómat, majd óvatosan az ágyam bal felére fektetem és betakarom. Nagyon fáradt lehet, mivel nem ébred fel.
Én is átöltözöm, majd bebújok az ágy másik felére.
Fél óra is eltelhetett, már fél álomban vagyok, amikor a mellettem fekvő lány a másik felére fordul. Szembe velem. Annyira közel kerül hozzám, hogy összeér a mellkasunk, a fejét pedig a nyakhajlatomba fúrja. Tetszik nekem ez a pozíció, így átölelem, hisz semmi rossz nincs abban, ha átöleled egyik legjobb barátodat. Abban viszont van, ha közben piszkos gondolatok futnak végig az agyadon vele kapcsolatban...
